Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, aminek az egyik oka az, hogy a fejemre nőttek a feladatok, ugyanakkor most nem is volt olyan sok nagy javulás, mint korábban. Azért mindig vannak élményeink, amit lejegyezhetünk. :)

Például, hogy a mozgásszervi problémás hölgy a múlt héten azt mondta, sokkal jobban van! Továbbra is attól lehet ez, hogy másra kérte a kezelést. Arról is mesélt, hogy sok lelki dolog változik, oldódik benne. Sokszor mondjuk, hogy a Jinjutsu így gyógyít: feloldja a betegség lelki okait, és ha azok elhárultak, a test meggyógyítja önmagát. Ugyanakkor ez nem mindig tudatos folyamat. A kedvenc példám erre a rákból gyógyult, 60 év körüli férfi (akiről az orvosa már lemondott), aki nem számolt be semmilyen nagy lelki változásról, csak a felesége mesélte, hogy kicsit megváltozott: mostanában fütyörészve sétál a kertben.

Az a srác is, akinek enyhébb tünetei vannak és eleinte nem érzett sokat a kezelésből, most már minden alkalommal azt meséli, hogy egyre kevesebbszer érzi a kellemetlen tüneteket. Érdekes módon minden kezelés előtt azt mondja, hogy egész nap nem érezte, csak most, hogy itt van nálam. :) Ez lehet, hogy valami feltételes reflex... :)

A(z ex-)pánikbeteg hölgy a tegnapi kezelését le kellett, hogy mondja, azt írta: "Sajnálom, hogy kimarad a mai mai nap, de örülök, hogy jól vagyok." :)


I'm somewhat behind with this blog partly because I've been a bit overwhelmed recently, partly because we haven't seen so many improvements lately as before. There are, however, still a few cases worthy of remark. :)

For example, the lady with the musculoskeletal issue said last week that she was feeling much better! We continue to chalk this up to her asking that the treatment address another problem of hers. She further related that there were a few things that were changing, dissolving within her. We often say this is just how Jinjutsu works: it addresses the mental reasons of an illness and once these are resolved, the body will heal itself. At the same time, this process is not always conscious. My favorite example for this is the man of around 60 who was cured of cancer (although his doctor had already written him off), who never reported any major psychological change he'd experienced in him, but his wife told me he'd changed somewhat: nowadays, he walks in the garden, whistling.

That guy with those mild symptoms who barely felt anything during the treatment confirms every time now that he's been feeling those unpleasant symptoms less and less. Interestingly, every time I treat him he says he hasn't felt them all day except when I started the treatment. :) This could be some conditional reflex... :)

The (formerly) panicly lady had to cancel her treatment yesterday. She wrote: "I'm sorry I'm missing today but I'm happy I'm fine." :)